Schwajda György: A szent család

Schwajda György a kortárs magyar drámairodalom (és színház!) meghatározó alakja. A szent család a szeretet, pontosabban: a kifejeződni képtelen szeretet drámája (komédiája). Egy négygyerekes özvegyasszony és annak már felnőtt gyerekeinek története. A meglehetősen nehéz sorsú munkásasszony (több mint 40 év kétkezi munkával, egy súlyosan alkoholista, családi életre alkalmatlan férjjel) viharos körülmények között, de tisztességgel felnevelte gyerekeit, akiknek a szeretetére, immár öreg korában, mohón áhítozik. Olyan fajta szeretetre, amelyet ő sohasem tudott kimutatni, és amire a viszontagságos családi élet képtelen volt őket megtanítani. Az öregasszony egy lepusztult pesti bérház pincehelyiségében lakik, és innen várja, hogy valamelyik gyermeke magához vegye. A magány és a szeretetéhség azonban elviselhetetlenné teszi, környezetét manipulálja, mindenkibe belemar, gonoszkodik, gyermekeit (akik megpróbálnak gondoskodni róla) érzelmileg zsarolja, egymásra uszítja (meglehetős sikerrel). Így aztán a család minden tagja egymástól elidegenedve, érzelmi nyomorúságban szenved. Vajon van-e megoldás, feloldható-e a több évtizedes lelki pusztítás, amitől mindenki szeretne megszabadulni? Erre keresi a választ ez a keserű, ám tragikomikumában is rendkívül mulatságos, katartikus megoldást kínáló előadás. 1 helyszín, 11 szereplő